Jogod van ahhoz, hogy az légy aki vagy

Én én vagyok.

Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel:

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. 

Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

(Virginia Satir)

Egyetemes alapszabály

Vannak örök értékek. Vannak egyetemes értékek. Nem feltalálni kell  őket, hanem alkalmazni.

“Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Palesztina, Kr.u. 1. sz., Máté 7:12, MBT).

 Platón: “Úgy kell cselekednem másokkal, ahogyan szeretném, hogy velem is cselekedjenek!” (Hellász, Kr.e. 4. sz.).

Brahmanizmus: “Ez a kötelesség summája: Semmi olyat ne tégy másokkal, amely neked fájdalmat okozna, ha veled tennék.” (India, Kr.e. 1. és Kr.u. 4. sz. között, Mahabharta 5:1517).

Buddhizmus: “…azt az állapotot, amely nem tetsző, vagy gyönyörködtető a számomra, hogyan bocsáthatnám egy másik emberre?” (Nepál, Kr.e. 7. sz., Samyutta Nikaya v. 353.).

Konfúcionizmus: “Ne tedd másokkal azt, amit nem akarod, hogy veled tegyenek.” (Kína, Kr.e. 5. sz., Analekta 15:23).

Ókori Egyiptom: “Úgy tégy a mással, ahogy magaddal is szeretnéd, arra sarkallva, hogy így is tegyen.” (Egyiptom, Kr.e. 19. sz., Mese az okos parasztról).

Humanizmus: “Ne tégy olyan dolgokat, amiket nem akarsz, hogy veled tegyenek!” (Kr.u. 20. sz., British Humanist Society).

Iszlám: “Egyikőtök sem hisz [igazán], amíg nem azt kívánja a testvérének, amit magának is.” (Damaszkusz, Kr.u. 13. sz., Al-Nawawi Imám Negyven Hagyománya).

Judaizmus: “Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Palesztina, Kr.e. 13. sz., 3Mózes 19:18, MBT)

Római pogány vallás: “A törvény, amely minden ember szívébe be van írva az, hogy úgy szeressék a társadalom tagjait, mint magukat.” (Itália).

Sintoizmus: “Az előtted álló személy szíve tükör. Lásd meg a magad formáját.” (Japán).

Taoizmus: “Úgy tekints felebarátod nyereségére, mint a saját nyereségedre, és felebarátod veszteségére, mint saját veszteségedre!” (Kína, Kr.e. 4. sz., T’ai Shang Kan Ying P’ien).

(Forrás: Dányi-Nagy Márió: A 16. szempont — Érteni és válaszolni a relativizmusra, Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség Téli Tábor, Eger, 05-09/02/2009.)

Válasszunk életérzést

Ne legyünk naivak. Az internet korában egy egész világ akar tőlünk valamit. A tv csatornák és a filmstúdiók a figyelmünket. Az influenszerek, vloggerek, bloggerek, pop sztárok a szeretetünket, a Facebook, a Google és társaik az adatainkat, az egyházak a lelkünket, a fitnesz-, vitamin-, élelmiszer-, ruha- és gyógyszeripar a testünket. A coaching, tréning, mindfullnes, ezoterikus, spirituális, önsegítő, önfejlesztő, meditációs guruknak az agyunk kell, az álmaink, a reményeink, a félelmeink. A bankok természetesen, ezekhez mind adnak nekünk kölcsön, ha arra lenne szükség. Azt látni kell, hogy a 3000 éves civilizációnk során még soha, sehol, senki nem tudott mindre, egy, igaz, tökéletes, mindent tudó, választ/megoldást adni. Mindenre jó csodaszerek nincsenek. Ha lenne ilyen, akkor a 3000 év alatt, csak és kizárólag az egy, igaz, és mindenre jó csodaszer maradt volna fenn. Ennek ellenére még mindig várjuk a csodát. Miért maradna ki ebből a könyvkiadás? Minden évben könyvek tucatjai próbálják meg elhitetni velünk, hogy végre, ennyi keserves év után, megszületett, felfedezték, újra felfedeztek, kikutatták, majd önök elé, elétek tárták a megoldást. A könyvkiadás hasonlóan számító iparág, mint a többi. Ha a kiadók megszimatolják a pénz szagát, megtalálják a saját szakértőjüket, hogy megírja nekik is azt a könyvet, amit felrakhatnak az aktuális hype (felhajtás) vonatra. Mi meg csak ámulunk és bámulunk. Jaj de jó, hogy végre megjelent a titkos tudás nyomtatásban is. Egy picit kezdjünk gyanakodni, hogy hülyére vagyunk véve, ha a könyvesboltban hírtelen a semmiből előbukkannak a szinte azonos című könyvek. Nézzük hát, mik az ide év agyon hype-olt könyvei.

Ismerd meg mind, válaszd ki, ami neked tetszik és élj úgy! Jó válogatást, jó olvasást kívánok, valamint sikeres próbálkozást! De vigyázz, jövőre jön valami új, ne mélyedj el túlságosan egyikben sem.

Egy nap sem telt el és máris bővíthetem a posztot. Megjelent a Fika, a svéd kávézás kézikönyve. A svédek még kávézni is jobban tudnak nálunk. Nekünk marad a hátrafelé nyilazás.
Gyereket nevelni és játszani egyértelműen a dánok tudnak nagyon, de nagyon. Be is tettem a dán gyerek játszós könyvet.

Ha jósolnom kellene, akkor azt mondanám a Zentangle könyvek alul vannak reprezentálva a magyar piacon. Az Amazon 1000 feletti találatot ad, a magyar könyves boltok meg hármat.

Ikigai, a japán csoda. A hosszú és értelmes élet japán titka.




Lagom a svéd csoda. A svéd nyugalom és kiegyensúlyozottság ígérete.


Hygge és lykke a dán csoda. A dán életérzés és a boldogság titka.


 

Shinrin-yoku és Wabi Sabi, a japán csoda 2. Ellazulás az erdőben. Vabi-szabi a japán szépség.


Sisu a finn csoda. A finnek elgondolása a pozitív életszemléletről.

És a magyar életérzés könyve. Az Azbeszt-megbaszta.

Mechanikus önszabályozás

Tegnap megfejtettem, miért vezette be az Aldi a színkódos kocsikat. Nem tartott sokáig, csak fel kellett tenni a megfelelő kérdést. Mi az értelme ennek? Hogy könnyebben megtaláljam a boltban melyik az enyém? Nem ez hülyeség. Ja, már értem. Nem nekem jó vásárlónak, hanem a boltnak. Eltartott vagy 30 másodpercig. Aha. Hát ezért van! Amikor hazaértem feltettem a kérdést a 14 éves lányomnak. Miért jó ez? Ő már tudta, hogy a különböző színekhez más zár van rendelve, amivel össze lehet őket kapcsolni. Aha! Megvan. És megadta a választ. Ilyenek vagyunk mi. Ott a kétezer könyv a polcon, lexikonok, szótárak, szakkönyvek, megazinternet. Nem hagyunk válasz nélkül semmilyen kérdést. Ha tévedtünk beismerjük. Sokszor előfordul, de megéri. :)
Rajongok az ilyen egyszerű, de zseniális megoldásokért. Mennyire menő már, hogy nem kell kocsitologató ember, mert a vásárlók nem tudják túltölteni a sorokat. Minden sorban 0 és a maximális, színhez tartozó kocsi mennyiség lehet, több nem!

Pénz, pénz, pénz és még több pénz...

Amikor megláttam ezt a képet beugrott egy könyv, amit pár éve olvastam.

Felejthető filozofálgatás, nem különösebben izgalmas. Azonban volt benne egy gondolat, ami megragadt. A könyvesboltok tele vannak olyan könyvekkel, amik arról szólnak, hogyan keressünk több pénzt, vagy hogyan spóroljunk. A cél mindkettőnél ugyanaz. Vannak vágyaink, amiket csak pénzzel érhetünk el. Aztán csodálkozunk, hogy ha megvan a kertes ház, még több pénz kell. Nagyobb ház, nagyobb költség. Venni kéne egy fűnyírót, egy locsolót a kerti csaphoz, kerti házat a locsolónak, meg a fűnyírónak. Ja, a kétszer akkora alapterületen a fűtés is több. Aztán majd kilyukad a csatorna, mállik a lépcső. Álmaink házában lakunk és ahelyett, hogy a verandán ülnénk a naplementét bámulva, túlórázunk. De vegyünk egy telefont. Ha megvettük, az egy egyszeri költség, de már spórolnunk kell a következőre, amit majd két év múlva veszünk. A cégeknek ez nem újdonság, ezt hívják amortizációs költségnek. A törvény alkotó célja nyilván az volt, hogy a cégek gondoskodjanak arról, hogy ha az eszköz, amivel termelnek, tönkremegy, a vállalkozás ne a kezét tárja szét, hanem az amortizációval megképzett tartalékból megvegye az új esztergát. Vagy egy jobbat, némi hitellel kiegészítve. A hétköznapokban kevesen gondolnak arra, hogy minden tárgy, ami valamilyen szükségletünket elégíti ki, előbb utóbb tönkre fog menni. Minden, ami már átkerült az "e nélkül a jövőben már nem fogok tudni élni" kategóriába folyamatos költség lesz életünk végéig. Akkor is így lesz, ha nem gondolunk rá. Na de vissza a könyvhöz. Ha nem spórolás és nem több munka, akkor mi a fene lehet az, amivel féken tudjuk tartani a költségeinket.

Hát a vágyaink hozzáigazítása a valóságunkhoz. 

Ha nem akarnánk eggyel nagyobb házat, mint amit megengedhetnék magunknak, vagy nagyobb újabb autót, akkor kevesebb munka is elég lenne és talán több időnk jutna élvezni az életünket. Persze sokszor a munka csak kifogás. Inkább szenvedünk, hitelt veszünk fel, túlórázunk, mert ezzel elérjük azt, hogy lássák, hogy élünk. Az állandó tevékenykedés szinte már elvárás. Aki meg csak ül a picike kis garzonjában és az ablakból nézi a naplementét, lehet, hogy mosolyog, de mégis csak egy szánalmas alak. Főleg ha még kocsija sincs. A látszat tevékenység nem engedi, hogy boldogok legyünk, mert félő, ha odaérnénk, üres lenne az életünk. Inkább futunk tovább a mókuskerékben, mert az legalább ismerős. Aztán majd, amikor meglátjuk a fényt és elönt minket a boldogság, hogy vége, itt az öröklét, azonnal megrémülünk. Úristen! A mennyországban vajon van mókuskerék?

Mi is ez az egész

Több nem gondozott, vagy félbehagyott blogomat új lakásba költöztetem. Terveim szerint lesz itt minden. Filozófia, coaching, könyvélmény, hétköznapi kutyakakiba lépés, morgolódás, vicceskedés, világfájdalom, odamondás, tréning, wow és áááááá. Szóval minden amiről azt mondjuk az élet.